"Borba van a kedvmag vetve"

A magyar költők panteonjának e kötetben szereplő tizennyolc tagja jól isme­ri a bor valós és metaforikus megtestesüléseit. Ezt bizonyítja az a közel ki­lencven "boros" vers, melyek az ősz színeiről és a szüret mozzanatairól tudó­sítanak, a must illatáról mesélnek, s a bor titkairól suttognak. A verseket ol­vasgatva 350 esztendőn utazhatunk át, a három részre szakadt, reneszánsz kori Magyarországból a Xix. század zajos végéig. Klasszikus költőinket rövid életrajzok mutatják be. A kötetet a borozás és a borkészítés eszközeiről és tereiről készült grafikák illusztrálják.