A kárhozott város

Az SF európai nagymestereinek legfilozofikusabb regénye közel két évtizeden át nem jelenhetett meg, csupán szamizdat formájában járt kézről kézre. De ne is csodálkozzunk ezen, hisz egy környezetéből kiszakított, izolált embercsoport viselkedésén keresztül szemlélteti történelmünk, társadalmi berendezkedési formáink buktatóit, és ezt lássuk be, egy diktatórikusabb hatalom sem olvassa szívesen. A Város az égbe nyúló, megmászhatatlanul sima fal és a feneketlen Szakadék közé szorítva éli mindennapinak igazán nem mondható mindennapjait. Lakói - németek, amerikaiak, oroszok, japánok, kínaiak, svédek és még ki tudja, hányféle náció fiai-lányai - sokat vitatkoznak arról, vajon a Földön vagy egy másik bolygón, esetleg egy másik galaxisban vannak-e. Csak az biztos, hogy valamennyien önként vállalták (ki az életét mentve, ki lelkesedésből, ki puszta kíváncsiságból) a részvételt a Kísérletben. Ám a Kísérletről nem tudnak, nem is tudhatnak semmit, hiszen ha tudnák, miről van szó, az befolyásolhatná viselkedésüket, cselekedeteiket... Így viszont lassan megszokják a legképtelenebb dolgokat, a Várost váratlanul elárasztó majmokat, a helyét önkényesen változtató Vörös Épületet, az abszurdnál abszurdabb rendelkezéseket is, hiszen ki tudja... A Kísérlet az Kísérlet.