A Nagy Hadronütköztető

Hegedűs Péter második novelláskötetében korunk többnyire hangyaméretű hősei nyüzsögnek: a nagy dobásra váró taxis, az álláskereső, a házasságba belerokkant, de kitörni képtelen feleség, az elmocsarasodott társadalom fölé emelkedni igyekvő technokrata. És ha az Olvasó arra kíváncsi, hogyan üthet lyukat egy szuvas fog mindennapi valóságunk szövetén, miként áll bosszút egy mókus egy vérszomjas szénégetőn, vagy hogyan fröccsözhetünk a Seregek Urával, a válaszokat erre is megtalálhatja a kötetben. A harmincötéves szerző nem ragad le a hétköznapi történeteknél. Friss hangon tudósít népéről, országáról és a tágabb metafizikai világunkról is, amelyről egyre kevesebben képesek értékelhető ítéleteket fogalmazni. Hegedűs ellenben keményen ítélkezik, mer és tud választani jó és rossz, mulatságos és szánalmas, szerethető és elviselhetetlen, korszerű és ásatag emberek és dolgok között. Nem kétséges, hogy a műfordítóként már régóta sikeres szerző a hazai prózairodalom nagyon kevés igazi ígérete közé tartozik.