A Rothadó Hold fiai

-Csak megnéztem még egyszer -hadarta Haragvó Villám. Vörös Szem még mindig nem szólt. -A hullát -folytatta nagy sokára testvére. -Meg akartam érteni. -Mit? -kérdezte Vörös Szem. -Azt, hogy miért mi lettünk kvazárok. Miért vagyunk méltóbbak az istenek kegyeire, mint ők, az áldozatok? Miben különbözünk tőlük? -Na, miben? -Semmiben -mondta Haragvó Villám letörten. -Tévedsz -nevetett Vörös Szem. -Az istenek és Fekete Hold nem véletlenül választottak ki épp minket. Az istenek tudják, hogy ki az, aki megérdemli, hogy vadász legyen, és ki az, aki nem. A legjobbnak tartanak minket. Arról álmodoztunk egész életünkben, hogy az istenek a kegyeikbe fogadjanak. Ez volt a leghőbb vágyad. És nekem is. Most megkaptuk. Az istenek kvazárokká emeltek mindkettőnket, hogy a parancsaikat teljesítsük. Halhatatlanok lettünk. És mit kell tennünk cserébe? Szinte semmit. Vadászok vagyunk, azok voltunk eddig is. A kvazárok lélekvadászok. Egyetlen szent célt követnek: az istenek és Isten akaratát. Csekély ár ez a halhatatlanságért. A hitükért vívott évezredes harcban Isten követői nem támaszkodhatnak másra, csakis az Égbe vetett feltétlen bizalomra. Ha e bizalom meginog, a gonosz elszabadul és egyetlen kérdés lesz az úr, Holdanya könnyes arca alatt: ki szűnt meg előbb embernek lenni?