A sokszínűség illúziója

A migrációval kapcsolatos vélekedések 2015 óta szélsőségesek, kizárólagosak és sarkosak. A témáról szinte lehetetlen érzelemmentes tárgyilagossággal megnyilvánulni, mert bármely más kérdésnél gyorsabban és végletesebben állítja szembe egymással a bevándorlást pártolókat az azt ellenzőkkel. Miközben a migráció pozitívumaira tekintünk, érdemes annak árnyoldalaival is foglalkoznunk: az észszerű korlátokat tagadó politika nemhogy az asszimilációt nem várja el a bevándorlóktól, de még a beilleszkedésük nehézségeivel szemben is elnéző. Ez azonban öngyilkos stratégia, mert a sokszínűség áldásairól szóló megalapozatlan nyilatkozatok ellenére a párhuzamos társadalmak nem erősítik, hanem gyengítik a nemzetállami kereteket. A Brit-szigeteken belüli népességmozgások az elmúlt hatezer évben kialakítottak egy modern nemzetet, amelyet azonban a korlátlannak tűnő migráció röpke hatvan év alatt teljesen átalakított. Az új, sokszínű generációk számára a múlt: a brit hagyományok és értékek egyre kevésbé relevánsak. Ez előrevetíti annak az Egyesült Királyságnak a képét, amely már nem az őslakosok, hanem a bevándoroltak elvárásaihoz idomul – az pedig nem lesz ugyanaz, mint amit mi még ismerhetünk. Ed West-nek az elriasztó brit példát bemutató könyvét a tárgyilagossága melle  az teszi különösen hitelessé, hogy a 2015-ös migrációs válság, a brexit és a mexikói határra falat emelő Trump-éra előtt keletkezett.