A vadon vándora

A kiadvány szerzője, Kovács Zsolt (aki mellesleg ismert szakíró) bajban volt, amikor felkérték e könyv megírására. Igaz, összességében hónapokat töltött a vadonban, de a világ legmérgesebb kígyóitól "hemzsegő" Ausztráliában még véletlenül sem találkozott egyetlen eleven példányukkal sem - csak eggyel, de már az sem nagyon élet -, nem került bajba a helyi mérges pókok miatt, s nem támadta meg semmiféle csípős-harapós szerzet. Afrikában sem próbálta meg eltaposni elefánt, nem kellett halált megvető bátorsággal szembenéznie az oroszlánnal, hovatovább még útonállók sem rabolták ki. Sőt még csak nem is vadászott. Ezek után felmerülhet a kérdés: az ilyen, "igaz" kalandok híján miről is szól a könyv? Nos, élményekről - emberekről, állatokról, tájakról. Expedíciókról sivatagban, szavannán és erdőben. Tábortűz melletti beszélgetésekről. S megannyi apróbb-nagyobb természeti csodáról: kölykeiket nevelő oroszlánok fényképezéséről, ritka sisakos kakaduk megfigyeléséről, sivatagi naplementéről, hirtelen jött homokviharról, békés kafferbivalyokról, álmosan majszoló zsiráfokról, sikertelenül vadászó, peches hiénáról, finnyás koaláról, bájos vombatról. A könyv minden oldaláról kicseng az állat- és természetszeretet, az aggódás Földünk jövőjéért.