A világítótorony

Virginia Woolf (1882-1941) a modern angol próza, a lélektani regény, a tudatfolyam-technika egyik megteremtője és legnagyobb hatású művelője. Ő alapította a Bloomsbury-kör nevű irodalmi csoportot, amelyben a XX. század első felének legjelesebb angol művészei és tudósai (T. S. Eliot, E. M. Forster, Lytton Strachey, J. M. Keynes) tevékenykedtek. A világítótorony című regényében egy népes angol polgárcsalád valamelyik skóciai szigeten tölti a nyarakat. Mr. Ramsay, a zsarnoki apa pihenés közben is a karrierjén rágódik, a környezetét terrorizálja. Kisfiának, Jamesnek egyetlen vágya, hogy kivitorlázhassanak a közeli világítótoronyhoz, az út azonban rendre elmarad, mert apja kinyilvánítja: nincs és nem is lesz ahhoz való időjárás. Mrs. Ramsay, a konvencionális feleség és anya, a hétköznapi élet zavartalanságára ügyelő asszony, a férj, a gyerekek, a barátok érzékenységének villámhárítója, úgy tetszik, hiába próbál harmóniát teremteni. A világítótorony elérhetetlen álomként ködlik a tengeren. Múlik az idő. Felnőnek a gyerekek, megfogyatkozik a társaság. S amikor hosszú évek után ismét visszatérnek, már minden más. Újra lehet-e vajon élni elszállt reményeket, meg lehet-e valósítani hamvukba holt becsvágyakat? Teremthető-e kapocs az elsodort régi világ és az új között?