A víz ösvénye

"Eszter, Eszter, Eszter. Szeretem kimondani a nevét. Ha valami rossz történik velem, vagy izgulok, azonnal az ő neve jut eszembe. Ha azt mondom magamban, Eszter, azonnal tudom, hogy nem vagyok egyedül a világon." A tízéves Tamás és anyukája, Eszter gyógyulni érkeznek az erdőkkel tarkított vidékre. Gyógyulni az asztmából, a zajból, a városból, a múltból, az emlékekből és a nem-emlékezésből. Lillafüred épp ezt nyújtja nekik. A barlangmélyi csend, a vízesés megnyugtató csobogása és a táj leírhatatlan hangulata magával ragadja, és nem ereszti az idelátogatót. Molnár Krisztina Rita meseszerű története valódi problémákat tár elénk: a szülő-gyerek kapcsolat nehézségeit, az örökbefogadás kérdéseit, az elmúlás és gyász, az elfogadás és újrakezdés lehetséges feldolgozását. Mindezt olyan bájjal és bölcsességgel teszi, hogy az olvasónak pityergés közben is mosolyra húzódik a szája. A történetet pedig tökéletesen kiegészítik Simonyi Cecília elragadó illusztrációi. Olvassuk együtt a gyerekekkel, kicsikkel, közepesekkel és nagyokkal is.