A zöld szemű kígyó

Kr. u. 958. A fénykorát élő Bizánci Birodalom kora katonai nagyhatalma, flottája és híres nehézlovassága révén vasmarokkal tartja kézben a Földközi-tenger és a Fekete-tenger medencéjét. A Nagy Konstantin által alapított főváros és a császári udvar azonban a kül- és belpolitikai, párt- és családi viszályok, intrikák melegágya: igazi kígyóverem. A trilógia első kötetében megismert Anasztázia immár Theophanó császárnőként az udvari intrikák kereszttüzébe kerül. Amikor megpróbálják megmérgezni, tanácsosabbnak tűnik vidéki birtoka biztonságába visszahúzódni, ám Anasztázia kihasználja a lehetőséget, és a tiltás ellenére a hadjáraton járó férje, Rómanosz után szökik. Kagan vezér összegyűjti a bizánci császárnak ígért húszezer lovast, és elindul Rómanosz serege után, hogy együtt ütközzenek meg a fenyegetően közeledő odjogur törökökkel. Hírszerzői révén azonban hamarosan tudomást szerez róla, hogy a töröknél sokkal halálosabb veszély is közeledik keletről. León Phókasz hazatér Narbosz szigetére, ahol fivére családja és saját gyermekei várják. Azonban hamarosan lecsap az otthonára Samir, a syrakuzai kalóz, és León kénytelen végignézni, ahogy mindene az enyészete lesz. És mindeközben a palotában tovább szövi hálóját a rejtélyes Fehér Sárkány... Pusztai Andrea regénytrilógiájának második kötete kiterjedt kutatásokra alapozva fest sokszínű és élettel teli képet a X. századi bizánci udvar intrikáiról és politikai csatározásairól, kiemelt hangsúlyt fektetve a császárság és a magyar kapcsolatok alakulására.