Agatha Raisin és a boszorkányszombat

Egy eldugott kis faluban, amelyet még a cotswoldsi dombokért rajongó turisták sem ismernek, új lakó kezd buzgólkodni: az agilis, jótékonysági és egyházi munkában élen járó Gloria French. A hölgy elnyeri a helyi lelkész rokonszenvét, ám annál nagyobb utálatot vív ki magának a falubeliek között egy rossz szokásával - mindenfélét kölcsönkér, ám a tárgyak valahogy sosem kerülnek vissza jogos tulajdonosaikhoz. Gloria egy nap szörnyű halált hal, valaki ugyanis mérget csempész az italába. Hiába kívánta azonban mindenki pokolba az erőszakos nőszemélyt, egy-egy eltűnt teáskanna vagy késkészlet még nem látszik kézenfekvő indítéknak a gyilkosságra... Agatha Raisin elapadó munkái közepette boldogan veti bele magát a közeli faluban történt rejtélyes gyilkosság felderítésébe, ám olyan zárt közösségbe csöppen, hogy senkit nem tud szóra bírni. Még azt a rejtélyes, bottal járó öregasszonyt sem, aki leginkább a mesebeli boszorkányokra emlékeztet, és megfagy a levegő körülötte, ha belép a helyi kocsmába. Amikor egy újabb hullát találnak, és nem kétséges, hogy a tettesnek maga Agatha Raisin volt a célpontja, komolyra fordul a nyomozás. Csakhogy Piddlebury népe még jobban bezárkózik, és valamiért makacsul kitartanak az elméletük mellett, miszerint egy messziről jött idegen követte el a rémtetteket. Agathának segítségére siet James, az exférje, aki épp egy csúnya ballépését készül jóvátenni nyomozói közreműködésével. Ám úgy tűnik, vannak jóvátehetetlen dolgok is: Agatha az egyik legjobb detektívjét veszítheti el örökös kotnyeleskedésével. A szókimondó, rámenős és rettenthetetlen Agatha Raisinnek végül egyszerre győz az esze és a szíve, és ahogy a rejtélyek, úgy a viták is megoldódnak. Gyerekként imádtam a boszorkányos történeteket. Mai napig nem tudom, miért jó megborzongani, ha őket elképzelem vagy olvasok róluk, de most nagyon megörültem, hogy a nagyszerű M. C. Beatont sem hagyja hidegen misztikus munkásságuk.