Bácsik

A jellegzetesen és felismerhetően fábiáni hosszúmondatos prózai stiláris jegyekkel ékes munka egy mai valóságismereti túrára invitálva olvasóját. Színhelye Nyugat-Magyarország, egy Rába-parti falu históriai szociográfiája és élettere - a szerzői biográfiai adatokból és nyelvhasználati jegyekből is tudhatóan: Zsennye. A könyv az egyes figurák portrészerű lélekábrázolásának finomságáig terjed: egy teljes évszázad falusi élete, nyomora, küzdései és olykor tragikomikus viszonyai bukkannak elő, olykor a maguk groteszk valóságában. Az egyes portrék, szereplők alakjai ("nyelvköszörülő" öregasszonyok és más jellegzetes falusi figurák, parasztok, mezei emberek és a hozzájuk tartozó világszemléletek) titkokkal teli sodródásai és konfliktusai a 20. századi história embert próbáló zivataraiban és küzdelmeiben. Pusztuló valóságként egy ma már elmenőfélben lévő öregekkel és egy lassan pusztuló falu önfeladásával. "Csak hát az a zsuppos tömésház nem egyszerűen műemlék volt (luxus lett volna egy haszonelvű világban), hanem esztétikai, erkölcsi norma, tudósítás arról, hogy valaha arca volt a falunak, olyan arca, a benne lakók legjavának arcaiból formálódott, ők robotolták, ők izzadták össze, képesek voltak a profánból szentélyt varázsolni, meg tudtak állni egymás gondjainál, hogy együtt kezdjenek vele valamit, soha nem halandzsáztak közösségről, pusztán megélték magánéletüket a közösségben mindennapokként vagy akár ünnepekként, személyiségek lehettek, nem morzsolódtak föl ostoba divatokban, szánalmas hisztériákban." (Fábián László) Fábián László (1940) író. Zsennyében (is) é. Legutóbbi regényei: Henrik király nyughatatlan éjszakái (2005), ...gyanánt (2006).