Budapest

"A város egyik lényege a változás. Mocsarak helyén házak épülnek, utcák keletkeznek, poros utcácskák helyén sugárutak futnak, egykori szőlős domboldalak présházai és kerekes kútjai helyén elegáns villanegyedek pompáznak. Aztán a sugárutak, az elegáns körutak időnként leromlanak, elkoszosodnak, a százszor átfestett portálokban légypiszkos képek porosodnak, a tündöklő kirakatok fénye megtörik. Házak, utcák, olykor egész városrészek tűnnek el, és eltűnnek velük azok az emberek is, akik éppen ott voltak otthon. A körforgás soha véget nem ér. Építünk, rombolunk, élünk, felejtünk, majd amit elfelejtettünk, megpróbáljuk előkaparni az idő romjai alól, mert ami felejtésre ítéltetett, az mint a letűnt élet fragmentuma újra érdekessé lesz számunkra. Egykor volt nagy súlyú ügyek és piszlicsáré semmiségek egyformán ragyognak fel a múlt hamis tükreiben. A város négy dimenzióban él: nemcsak térben, hanem időben is. Eleven organizmus, akár az emberi test. Feje van, szíve, gyomra, tüdeje, tagjai; vér-, ideg- és bélrendszere. S csak a részek különbsége teszi eggyé, életképessé. Sejtjei öregszenek, elhalnak, újakkal pótlódnak, s az egész mindig más, és mégis mindig ugyanaz."