Citadella

"Felismertem, hogy az ember citadellához hasonlatos. Ledönti a falait, hogy megszerezze a szabadságot, de az csak feldúlt, s a csillagoknak nyitott erődítmény marad. Akkor fölébred a szorongás... Citadella, az ember szívében foglak felépíteni." A Citadella, egy biblikus stílusban írt óriási parabola, mely feljegyzések, gondolatok formájában született. Alapkérdése, az Isten keresése, a megtalálás lehetetlenségének tragikus tudata. A cél: megkeresni az emberi élet értelmét a családban, az igazságban, az otthonban, a mesterségben, a szeretetben, a boldogságban, a testvériségben, a szabadságban, az emberi közösségben. A lényeg: veszendő létünk elcserélése valamire, aminek értelme van. A hímzőrámájuk felett vakoskodó asszonyok gyönyörű, Isten házát ékesítő hímzett terítőkre cserélik el magukat, a gyermekét ápoló anya egy édes mosolyra, a szegkovács meg a deszkát fűrészelő asztalos hajóra, az építész templomra, az uralkodó népe boldogságára. Mindenkinek megadatik a csere lehetősége: az élet elpusztulhat, de amit másokért alkottunk, az megmarad. Breviárium-szerűen, részletekben olvasva, e gondolatgyűjteményben rengeteg szépséget fogunk felfedezni, és eltörölhetetlen, megragadó költőiségű képekbe sűrítve vésődnek elménkbe a moralista író gondolatai életről, halálról, a dolgok értelméről.