Egy családregény vége

Az először 1977-ben megjelent mű egy kisfiú nézőpontjából ábrázolja az eredethez és a hagyományhoz való viszony egymással küzdő változatait egy családi közösségen belül, és ennek a közösségnek a széthullását és megsemmisülését a megfélemlítésen alapuló, minden tradíciót felszámoló parancsuralom nyomása alatt. Megjelenése óta az egyik legtöbbet fordított kortárs magyar regénnyé vált. "A koncentrikus körökben kibomló történet a zsidó múlt mélységeibe nyúlik vissza, és a mitikus, a történelmi és a politikai valóság szintézisére törekszik. A történetet egy kisfiú, Simon Péter meséli el, akinek legmeghatározóbb viszonya és élménye a nagyapja. A történet, habár utolsó szava a Nem, mégis egy hagyomány végső széteséséről tudósít. A kisregény költői-zenei egységét az a végigkomponált, egyenletesen megtartott gyerekhang teremti meg, amit a korabeli kritika is a könyv talán legnagyobb erényének tart." (Balassa Péter)