Elégia lakói

Vajon ki más tudna ilyen fontos könyvet írni az időről? Ki tudná ilyen makacsul, ilyen kitartó figyelemmel, áradó fantáziával, szelíd humorral és követelő kíváncsisággal végigkövetni a jelenlétet és a múlást? Olvassuk, lélegzet nélkül merülünk alá, hozzálassulunk a szomorú-lassú szó-zene hömpölygéséhez, lebukunk a képek villódzó áradatába. Vörös István összetéveszthetetlen versvilága költővé avatja az olvasóját, beavatja a legnagyobb titkokba, szerelembe, halálba, a nemléthalmozó istenek trükkjeibe, és beteljesíti a mindennapokban felvilágló részletek ígéreteit. Itt minden valóságos és semmi sem az - hiszen úgyis minden csak káprázat és játék. Az olvasó bejárja Elégia országának tájait, követi a napi-havi feljegyzéseket az idő, az ember, az angyalok és az istenek természetéről, de közben végig feszülten figyel. Bizony itt résen kell lenni: ami történik, az mindig meglepő, mégis végzetes. (Szabó T. Anna)