Emlékszem, egyszer

Robert Walser (1878-1956) a huszadik századi svájci irodalom egyik legnagyobb alkotója volt. Életművét, amelynek törzsét három regény és több kötetre rúgó tárcanovella alkotja, az utóbbi húsz évben kezdi felfedezni az olvasóközönség. Mi az, ami annyira lenyűgöz bennünket ebben az életműben? A szegénység, a kicsinység és esetlenség iránti írói részvét. Walser még a teremtés legapróbb élőlényét, a legelesettebb embert, az élet határhelyzeteibe szorult szerencsétlent is hihetetlen együttérzéssel ábrázolja. Olvasása, úgy érezzük, jobbá tesz bennünket. Talán azt mondhatnánk: segít abban, hogy megértsük minden más ember életét. Walser új kötetét, amely az író tárcanovelláiból kínál ízelítőt, az életmű eddigi egyik legkiválóbb tolmácsolója, Báthori Csaba fordításában adjuk át az olvasónak.