Gyöngyös mesék

"Pár nappal később kiborult az egyik dobozka, szétgurultak a gyöngyök. Úgy szedegettük fel őket. egy nagy fényes hiányzott. - Vajon hol lehet? - kérdezte anyu, és seprűvel próbálta megkeresni. A porszívót nem merte bekapcsolni, mert akkor az beszippantotta, örökre elnyelte volna. Este lefekvéskor eszembe jutott a gyöngy. - Csak nem fél egyedül? A társai nélkül? - faggattam anyut, amikor betakart. - Nem - hangzott a válasz, és anyukám megpuszilt, jó éjszakát kívánt, elindult az ajtó felé, és a keze már a villanykapcsolón volt, amikor a halk nyöszörgésem megállította: - De a társai nélkül kuksol valahol. A sötétben... - Te félsz? - kérdezett vissza anyu. Azon a héten egyedül aludtam fenn az emeleten, a két nővérem táborban volt. - Nem - jelentettem ki hősiesen. - Biztosan csodálatos kalandok esnek meg vele - szólt anyu. - Miféle kalandok? - élénkültem fel, és tudta, hogy mese következik."