Igazad van, Loncikám

„Hajnalban öblös kiáltozás riaszt odakintről. Épp hogy eszmélek, fordulok is túloldalamra át. Ez az ébresztés rám nem vonatkozik, csak az igazhitűeket rendeli a napi első imára a helyi müezzin közeli minarétre szerelt megafonja. A szomszédos konyhában zörgő frizsider teli sörrel, borral, otthonról repített disznókolbásszal - hol vagyok én bármiféle igaz hittől? Egyáltalán: hol vagyok? Ja igen, Algírban, no, persze, hol máshol is.” (A Szerző)