Kafka - A kisebbségi irodalomért

"A francia 1968 egyik szimbolikus eseménye Gilles Deleuze (1925-1995) filozófus és Félix Guattari (1930-1992) pszichoanalitikus találkozása, majd az e barátságból születő közös alkotás - skizoanalízis -, amely az 1972-ben megjelent Anti-Cedipe című műtől az utolsó közösen szignált 1991-es könyvig - Qu'est-ce que la philosophie? - tart, közte olyan jelentős írásokkal, mint a rizóma 1980-as geofilozófiai traktátusa a Mille plateaux bevezetőjeként. E közel két évtizedes együttműködés második kötetét tarthatja kezében a magyar olvasó. Deleuze és Guattari Kafka. A kisebbségi irodalomért című könyve nem kizárólag a vájt fülű Kafka-szakértőknek szól: mindenki felszabadultan forgathatja, akinek fontos a gondolkodás. Merthogy a gondolkodás - s innen felforgató ereje - mindig a gondolat kívülét, a kívül rekedő, kicsi, "még nem" gondolatot fejezi ki. Deleuze és Guattari a kisebbségi irodalom fogalmán keresztül tanítja olvasóját másképpen gondolkodni - irodalomról, struktúráról, társadalomról. A könyv az Anti-Cedipe polemikus szellemében a pszichoanalízis rövidlátó igazságait forgatja ki, mégpedig úgy, hogy Kafka műveit nem a már ismert családi viszonyrendszer keretei közt, nem az ödipális értelmezésgépezetnek alárendelve olvassa. A leveleket, elbeszéléseket és regényeket működtető vágygép ugyanis kilép ödipális struktúrájából, új elrendeződésbe kerül, s a domináns, bürökratikus társadalmi gépezet kibillentésével újabb hangzásra lel, a német-cseh-zsidó kisebbség hangjára. Kafka írásgépezetének feltérképezésével Deleuze és Guattari a közép-európai kisebbségi lét olyan finoman árnyalt képét vázolják elénk, amelynek igazsága harminc év távlatából még mindig mély tanulságokkal szolgálhat - nem csak a posztstrukturalista irodalomelmélet számára, de kisebbségeink, s nem utolsósorban a bennünk élő kisebbségi megismerésében is." (Gyimesi Timea)