London

A világ összes városa közül London történelme az egyik legérdekesebb. A történelmi fikciók nagymestere, Edward Rutherfurd harmadik regényében Anglia fővárosára szegezi a tekintetét, és a rá jellemző magával ragadó módon úgy vázolja fel a metropolisz kétezer éves történelmét, hogy az egy fordulatos családregény háttereként, kereteként szolgál. Az időutazás a város római kori alapításától indul, hogy aztán a pestisjárványokon, a Tower kalandos építésén, a nagy tűzvészen, Hitler légitámadásain át egészen napjainkig repítsen bennünket. Mindeközben a könyv lapjain sorra elevenednek meg olyan történelmi alakok, mint Thomas Becket, Viii. Henrik, I. Erzsébet, Cromwell, Chauser vagy Shakespeare. Monumentális mű egy monumen­tális városról. Edward Rutherfurd bravúrosan kezeli azt a bőséges és csodálatos anyagot, amit London kínál számára. Mikrotörténészi szemmel közelít rá az emberi sorsokra, hogy a szenvedély, a küzdelem, a felemelkedés és bukás meséin keresztül megrajzolja a világ egyik legcsodálatosabb városának igazi portréját. "A Londonnak köszönhetően egy életre a történelmi könyvek rabjává válhatunk." The Times Edward Rutherfurd 1948-ban született az angliai Salisburyben. Tanulmányait a Cambridge-i Egyetemen és Stanford­ban végezte. Első regénye az 1987-ben megjelent Sarum, amelyet több monumentális történelmi regény követett, többek között Párizsról, Orosz­országról, Írországról és New Yorkról. "Joan lassan, de határozottan lépdelt. A fején fehér csíkos csuklya volt, amely illett a rajta lévő fehér csíkos ruhához, a közönséges prostituáltak megalázó öltözékéhez. Mindkét kezében egy-egy hosszú, égő gyertya, a vezeklő jelképe. […] - Joan vagyok, egy lotyó - mondta csengő hangon, hogy a tömegben mindenki meghallhassa. - Hajlandó-e engem Martin Fleming feleségül venni? - És egyenesen a fiatalember szemébe nézett, olyan tekintettel, amely azt mondta: Emlékezz! Emlékezz az üzenetre. Ne félj, nincs rá okod! A tömeg egy pillanatra döbbenten elhallgatott. Majd valami izgatott duruzsolás kezdődött. A rabok a lányra néztek. A csendőrök és a kocsis is őrá bámultak. Majd a sheriff és a bíró egymásra nézett. - Most mit tegyünk? - kérdezte a sheriff. - A fene tudja - felelte a lovag. - Mindig hallottam ilyesmiről, de sose gondoltam, hogy magam is találkozom vele. - Törvényes, amit ez a nő akar? A lovag a homlokát ráncolta. - Azt hiszem, igen. - Lenézett a kordéban álló Martinra, akit nagyon sajnált, majd hirtelen elmosolyodott. - Erről az esetről évekig fognak még mesélni - mondta."