Majdnem Esterházy

Eszterhai Katalin olyan, mint a csillagok: valósággal beragyogja környezetét. S akár az égboltot járó csillagképek, ő is nagy utat tett meg, míg a szabolcsi nincstelenségből egészen Kanadáig jutott. Memoárját olvasva mi is elkísérhetjük ezen a hosszú, fájdalmas és örömteli fordulatokban egyaránt bővelkedő úton, mely a sparhelt sütőjének melegéből - ahol a hat hónapra született Katalint kisbabaként melengették - a rideg pécsi bányásztelepen, majd a ragyogó Rómán keresztül végül a hűs Niagarához vezet. Mindannyian nap mint nap tapasztaljuk, hogy az élet válaszutak sokasága: döntenünk kell, mit kezdünk a rajtunk kívülálló adottságokkal, tehetségünkkel, gyengeségeinkkel; merünk-e kockáztatni, feladni a kényelmes életet a kalandosabb és jobb élet reményében. Eszterhai Katalin rendkívül szívhez és lélekhez szólóan vall arról, ő miként küzdött meg ezekkel a kihívásokkal és saját démonaival. Történetének ereje abban rejlik, hogy miközben az ő egészen különleges emlékei között járunk-kelünk, saját életünk kérdéseire is megtalálhatjuk a választ. Eszterhai Katalin újságíró, szerkesztő, televíziós producer. Csaknem negyvenéves volt, amikor 1987-ben férjével, a fotográfus és operatőr Lajtai Györggyel úgy döntöttek, olaszországi nyaralásukból nem térnek haza, hanem végleg elhagyják az országot. Két évet Rómában éltek és dolgoztak, majd Kanadában telepedtek le. Eszterhai Katalin első könyve Akaratunk gyógyereje címmel 2016-ban jelent meg az Alexandra Kiadó gondozásában.