Mátyásföld, alkonyuló éden

Gyárfás Endre e könyvében gyermekkorát idézi fel, hogy dokumentálhassa annak érzelmi és szociológiai hátterét. Mivel zsidónak született, a személyiségfejlődésre leginkább nyomot hagyó korszaka a holokauszt árnyékában telt el. A gyermeki lélekrajzán keresztül ábrázolja a társadalom viszonylagos védettségéből való kitaszíttatás állapotát - ez a magyar holokauszt tapasztalatmegosztásának irodalmi alaphelyzete. (Elég az Ember Mária vagy Kertész Imre hősein keresztül láttatott világra gondolni.) Gyárfás dokumentumregénye vagy lírai szociográfiája a zsidó kispolgári éden rapid "kiszántásának" hiteles látképe és analízise, amelyben a regényekből vett világok ábrándjait kergető kisgyerek körül dominósorként dől le a mátyásföldi kisvilág képében maga az egész világ. Az aranygombos matrózkabátra sárga csillagot kellett varrni, az apát halálmenetbe sorolták, a családot gettóba zárták. A gyerekkorától erőszakosan megfosztott hős a visszanyert szabadság első hónapjaiban a hazai cionista gyerektáborokban tapasztalhatta meg a közösség -és egyben a kötődés- élményét. Ám az "alijázás" csak ígéret maradt.