Miszizdontdisztörb

Amikor először olvastam Hegedűs Ágota prózáit, már akkor egészen egyértelmű volt a számomra, hogy nagy kísérletben van. Rögzíteni a legapróbb részleteket, ízeket, szagokat, dialógusokat, ügyelve, hogy ne akarjon megmagyarázni semmit, ez az írói munka. Hegedűs ugyanis biztos kezű író, így tisztában van azzal, hogy a világot ugyan lehet magyarázni, de sok értelme nincs. Marad a Xxi. századi nő belső térképének felvázolása. A belső világban, ahová ezek a szövegek vezetnek, hideg van. Hegyoldalak tarkítják, törések, mélységek (depressziók). Mégis összekovácsolja őket valami meghatározhatatlan összetartó erő. Ezt az erőt a vallások léleknek nevezik.