Pályakép a szociológia sodrásában

Gazsó Ferenc szociológus, professor emeritus a Budapesti Corvinus Egyetemen. Békésszentandráson született 1932-ben. 1949-1954 között az Elté-n folytatta felsőfokú tanulmányait. Az egyetem elvégzése után az Mta-tmb ösztöndíjas. 1957 márciusában letartóztatták ellenforradalmi cselekvés vádjával. A gyűjtőfogházi hónapokat követően Kistarcsára internálták. Szabadulása után rendőri felügyelet következett. Aspirantúráját megszüntették, a letett vizsgákat érvénytelenítették, kandidátusi értekezést nem nyújthatott be. 1961-ig alkalmi munkából élt. Az említett év őszén szerződéses munkát kapott a Csepel Vas- és Fémművek Dolgozók Általános Iskolájában, ahol történelmet tanított. 1963-ban a Fővárosi Pedagógiai Intézet munkatársa lett, szociológusként dolgozott. Ezt követően tudományos főmunkatárs a Társadalomtudományi Intézetben. 1980-tól tanszékvezető egyetemi tanár a Közgazdaságtudományi Egyetemen, ahol új tanszéket, továbbá szociológus szakképzést szervezett. Közben az Oktatáskutató Intézet főigazgatójaként is dolgozott. 1983-1988 között művelődési miniszterhelyettesként az oktatási rendszer átalakítását, új oktatási törvény kidolgozását és bevezetését irányította. 1988-ban visszatért az egyetemre, továbbá az MTA Politikatudományi Intézetének főmunkatársa. Szakmai pályafutása során széleskörű szociológiai kutatásokat végzett az iskolaszociológia, a társadalmi egyenlőtlenségek, a generációs folyamatok, a politikai tagoltság és szocializáció, a választói magatartás, a pártrendszerek és hatalmi elitek témakörében. A kutatási eredményeket nyolc könyvben és számos tanulmányban foglalta össze. Tanári pályafutása során a szociológia számos ismeretkörét tanította. Az utóbbi években elsősorban általános szociológiát, iskolaszociológiát és politikai szociológiát oktat.