Törökvész

A három részre szakadt ország. A mohácsi katasztrófa után a rendek Szapolyai János erdélyi vajdát és az osztrák főherceget, I. Ferdinándot is magyar királlyá koronázták. A váradi béke véget vetett ugyan az évtizedes belháborúnak, de miután a szultán 1541-ben csellel elfoglalta Budát, elkerülhetetlenül bekövetkezett a Magyar Királyság három részre szakadása. Középső területein, a Hódoltságban másfél évszázadra a török rendezkedett be, nyugati karéját a Habsburgok kormányozták, keleten pedig idővel új utódállam született, az Erdélyi Fejedelemség. Várháborúk kora. 1552 nyarán újra janicsárok csizmái taposták a magyar földet. Elveszett Veszprém, a leomló falak közt lelték halálukat Drégely hős védői, Szolnokot és Temesvárt idegen zsoldosok gyávasága juttatta a hódítók kezére. Ám egy "rozzant akol", ahogy az elbizakodott pasák Eger várát nevezték, élén Dobó Istvánnal, megálljt parancsolt az óriási oszmán túlerőnek. Másfél évtizeddel később, 1566-ban Szigetvár hős kapitánya, Zrínyi Miklós késztette megtorpanásra a még egyszer, utoljára Bécs ellen vonuló agg Szulejmánt. Virágzó "Tündérkert". Török fegyverek segítették trónra, és eleinte még "Mohamedán Gábornak" gúnyolták, mégis Erdély legnagyobb fejedelme lett. Bethlen Gábor a zűrzavaros évek után békességet teremtett, rendbe szedte a szétzilálódott gazdaságot, megtöltötte a kincstárt, bőkezűen támogatta a tudományokat és a művészeteket. Ütőképes haderejével 1619-ben bekapcsolódott a harmincéves háborúba, csapatai elfoglalták Pozsonyt, és egészen Bécsig nyomultak. Az ország egyesítésére tett kísérletei azonban nem jártak sikerrel. Az utolsó budai pasa. A Szent Liga seregei hosszú, véres ostrom végén, 1686. szeptember 2-án visszafoglalták a magyar királyok egykori székvárosát, az utolsó budai pasa karddal a kezében halt hősi halt. A diadal hírére örömmámorban úszott Európa, és egy bő évtized elteltével a szövetséges hadak örökre kiűzték Magyarország földjéről az oszmánokat.