Történelemóra

"E könyvben aggodalmaimat, kételyeimet, a jövőre vonatkozó gondolataimat írtam meg. Ezek egy része könyveimben, beszélgetésekben, harminc-negyven évvel ezelőtt írt cikkeimben korábban megjelent. A régi gondok mellé újabb vitákkal, új tanulságokkal és teendőkkel találkozik az olvasó. Érdemes beszélgetni a történelemről. Sebeket gyógyít, tévhiteket oszlat, megnyugvást hoz. Ha nem lépünk fel a tények védelmében, egy idő után legendákból áll majd a történelmünk. A civilizáció 1920-ban a magyar parlamentben ért véget. Amikor a képviselők évről-évre, sorban megszavazták a magyar zsidóságot megbélyegző, kirekesztő, fajüldöző törvényeiket. 1957-ben a romokat takarítottuk az utcákról és a lelkekből. Túl sok áldozata volt a néhány napnak. Az áldozatok családjának én nem merném a szemébe mondani: "A forradalom helyes volt." Trianon lehetne az újrakezdés jelképe, ám kilencven év nem volt elég, hogy higgadtan meglehessen beszélni. Nyissunk új lapot a Kárpát-medence történelmében. Barátkozni jobb, mint gyűlölködni. A Kárpát-medence történelméből árad a szenvedés. Ezeket nem lehet összemérni, mert nincs "szenvedés-egyenérték". Csak megbocsátás, felejtés, és közös felemelkedés-egyenérték van. Meg kell békülni végre. Közös hazánk megérdemli, hogy ajtóról-ajtóra járva dolgozzunk érte. Meggyőzni mindenkit, akit lehet. Ahogy a pici kő hullámokat ver a vízben, úgy terjed a felismerés: váltani kell." (a Szerző)