Tövisek közül kinőtt vadrózsa

"Különös egybeesések, találkozások nyomán ideje érkezett annak, hogy az 1987-ben megjelent Leírtam életem... című könyv egyik elbeszélőjének, a gyulakuti Simó Józsefnek önéletírása most teljes terjedelemben megjelenhessen. A régi kéziratot a szerző unokái, Simó Emil és levente írták át olvasható formába, és az egykori Kriterion kiadás irodalmi szerkesztője, Pillich László bocsájtotta rendelkezésünkre. Külön szerencsés segítője a kiadásnak a névazonosság és a testvérség tudata, ami által nemcsak határon, hanem két Simó családon átívelően is egyfajta ösaszefogás valósul meg. Székelyudvarhelyi Nagyapámtól ugyanis mindig azt hallottam, hogy mi Simók mind székelyek és mind rokonok vagyunk. Az író könyve végén megfogalmaz egy óhajt: "Megkérem a tisztelt vezető szerkesztőséget, hogy ha egy lehetőség van, nyomtassák ki, amit leírtam, ...hogy az utódaim olvashassák, hogy hogy éltek az elődeik." S hogy ez az óhaj most teljesül, talán annak is köszönhető, hogy magunk is úgy érezzük, hogy ez a könyv üzenet a mának. Annak a régi kornak az üzenete, amikor a férfi és női szerepek még nem keveredtek, a családfő törvény volt, mindenki tudta és végezte a dolgát s az is egyértelmű volt, hogy "ki viseli a nadrágot". Amikor még nem okvetlenül a "lux élet" volt a fontos, hanem a család, a családi élet biztosítása. Ezért volt, hogy a szerelemben egymásra lelt fiatalokat kortársaik és az idősebbek egyformán segítettek nemcsak összeboronálni, de a fiatal házasokat minden eszközzel támogatni is a fészekrakásban. Az őszinte, keresetlen egyszerűséggel megírt könyv mindemellett azt is sugallja, hogy a becsületesen végzett munka és az emberségesség valamiképpen mindig a javunkra válik. Végezetül valljam meg őszintén, hogy e könyv kiadásában komoly mozdító erő volt az is számomra, hogy szeretném, ha ennek megjelenése egyben születésnapi ajándék lehetne Simó Jóska bácsi feleségének, Eszter néninek, az ő századik születésnapjára. Isten éltesse őt is és az utánunk jövőket is!" (Simó József)