Túl közel hozzád

"Tinédzserként találkoztam először William McAlisterrel. Jóképű férfi volt, gyönyörű feleséggel. Mr. McAlister akkoriban lett édesapám partnere a cégében, és csak úgy lubickolt a sikerben. Elbűvölő személyiség volt, de nem láttam benne többet, mint egy jó családi barátot. 10 évvel később: 25 éves vagyok, egyedülálló anyaként nevelem a hétéves kisfiam. Elkövettem néhány hibát, melyeket igyekszem most rendbe hozni. Megküzdöttem a démonjaimmal, de most új életet kezdek Vancouverben. Mindenki megérdemel egy második esélyt. Ügyvezető igazgatóként kezdtem el dolgozni az apám vállalatánál. Már az első napomon tudtam, hogy ígéretes jövő áll előttem. Míg meg nem pillantottam Will McAlistert. Elvált, de ugyanolyan kifinomult maradt, mint ahogyan az emlékeimben élt. Willt már nem úgy láttam, mint apám egy barátját, már sokkal többet jelentett számomra. Sok idő telt el, mióta nem láttuk egymást. Árasztja magából a magabiztosságot és az erős szexualitást. Magas, férfias, vasalt öltöny, erős, csábító tekintet. Teljesen odalettem érte. A zaklatottságom nem segít a helyzeten, nehéz magamat távol tartanom az irodájától, amire folyamatosan rálátok. Túl sok ügyön dolgozunk együtt. Ez csak egy ártalmatlan vonzalom lenne? Egy ártatlan fantázia arról, hogyan szeretkeznék vele az íróasztalon? Esélyem sem lehet nála, hiszen ő az apám legjobb barátja, üzleti partnere és a főnököm. Igaz? Tévedés."