Vásárlás a szemétdombra

A termék, amely nem megy tönkre, a kapitalizmus rémálma. Rontja a kereskedelmi forgalmat. A fogyasztás viszont gazdasági rendszerünk hajtómotorja, s ezért eldobjuk a régit és javítás helyett újat veszünk - kivált, mert manapság ez utóbbi gyakran olcsóbb. Az 1920-as évek izzólámpakartelljét követően sok termék nem tart már annyi ideig, ameddig erre valójában képes lenne: az izzószálak idő előtt kiégnek, a tintasugaras nyomtatók chip-vezérlés parancsára beszüntetik a munkát, és háromévente új számítógépre van szükség, mivel a régi az új operációs rendszerrel már nem tud lépést tartani. Rendszer van ebben: "tervezett elavulás" a neve annak az elvnek, amely az élettartam szándékos megrövidítését elejétől fogva előirányozza. Ez az elv az olcsó tömeggyártásnak és a pazarló nyersanyagfelhasználásnak köszönhetően a bőségi társadalom és bálványa, a gazdasági növekedés tartópillérévé vált. A következmény az egész világot elárasztó jóléti szemét és az erőforrások elapadása. A könyv olyan izgalmas, mint egy rémregény, ugyanakkor megalapozottan és inspirálóan meséli el, hogy ki találta ki ezt az eszközt a konjunktúra fellendítésére és miként válhatott ez még saját tetteink mozgatórugójává is. A könyv az azonos című dokumentumfilmhez végzett többéves kutatómunka alapján készült. A dokumentumfilmet a televízióban (arte, Orf) többször vetítették és megvitatták (többek között a Hart aber fair című műsorban).