Visszatérés a szép új világhoz

Vissza, de nem a jövőbe, hanem a se nem szép, se nem új huszadik-huszonegyedik századba. Aldous Huxley 1958-ban, negyedszázaddal a Szép új világ megjelenése után írta meg a Visszatérés a szép új világhoz című könyvét, amely nem klasszikus folytatás, hanem kíméletlen számvetés: hogyan váltak már ilyen rövid idő leforgása alatt a valósághoz közelivé az eredeti mű tudományos-fantasztikusnak tűnő elképzelései, hogyan haladunk rohamléptekkel a túlnépesedés és az ennek következtében fokozódó erőforráshiány miatt a szép új világot elhozó összeomlás felé. Az életpályája vége felé a fikciót értekező prózára cserélő kultikus brit szerző azonban a diagnózis mellett gyógyírt is kínál: a szabadság megtanulásának módját. A siker persze egyáltalán nem garantált; napjainkban még távolibbnak tűnik, mint valaha. "Lehet, hogy a szabadságot most fenyegető erők olyan hatalmasak, hogy nem tudunk sokáig ellenállni nekik. Ám akkor is kötelességünk, hogy minden erőnket latba vetve szembeszálljunk velük." - írta Huxley a 20. század harmadik negyedének végén. Nem is érthetnénk egyet vele jobban a 21. század harmadik évtizedének elején.