Vízenjárók

Igaza annak van, akinek adnak. Csikóhal tisztában van ezzel és azzal is, hogy ingyen viszont nem adnak semmit. De mivel nincs egy árva gyöngye, úgy kavarog a törzsfőnök Szürke Bálna, a vízenjáró Toronycsiga, a lándzsásokat vezető Fehér Cápa és a bűnözést életvitelszerűen űző piranhák hatalmi játszmáinak forgószelében, mint egy könnyű kis falevél. Rendre a Kajmánok szigetén köt ki, hogy letöltse a rá kiszabott büntetéseket, és az élete nem több, mint örökös menekülés a hatalmasok és a ragadozók elől. Ám fiatal embereknél előfordul olykor, hogy szerelembe esnek, pedig nem is gazdagok. És ez a megfoghatatlan lélekállapot sokszor képes őket teljesen megváltoztatni. Csikóhal például rájön, hogy az igazáért akár meg is küzdhet. Nos, mit is mondhatnék erre? Nem akarok spoilerezni, de előfordul néha, hogy az ilyesféle harcok megnyerhetők. Szellemes, olvasmányos és eredeti! Képtelen voltam letenni a könyvet! Nemcsak azok számára ajánlom, akik szeretik az abszurd humort, (én magam határozottan közéjük tartozom) hanem azoknak is, akik a könnyű, felhőtlen szórakozás mögött megérzik a mély emberi mondanivalót is.