A harag és a büszkeség

"Négy éve már, hogy az iszlám nácizmusról, a Nyugat háborújáról, a halál kultuszáról és Európa öngyilkosságáról beszélek. Európa nincs többé, amely puhányságával, tehetetlenségével, vakságával és az ellenség előtt behódolásával éppen a saját sírját ássa. Eurábia van" - nyilatkozta egy évtizeddel ezelőtt a világhírű olasz írónő, Oriana Fallaci. Fallaci a tőle megszokott provokatív őszinteséggel és bátorsággal nyúl az iszlám terrorizmus kapcsán felmerülő kérdésekhez: a dzsihád világméretű fenyegetéséhez, a nyugati világ ezzel kapcsolatos önpusztító engedékenységéhez és képmutató liberalizmusához. Brutális őszinteséggel hajigálja kíméletlen vádjait, indulatos kirohanásait, és olyan kínos igazságokat mond ki helyettünk, amiket a szívünk mélyén mindannyian éreztünk már, de sohasem mertünk megfogalmazni, vagy kimondani. Kérlelhetetlen logikával és ragyogó elmével védelmezi a nyugati kultúrát, és mond ítéletet felette annak vakságáért, süketségéért, mazochizmusáért, konformizmusáért és politikai álkorrektségének arroganciájáért - mindez egyetlen, valamennyiünknek címzett, érzelmekkel teli, prófétai hevülettel és költői lendülettel megírt levélben. Liberális bírálói Fallacit gondolataiért fasisztának, rasszistának nevezték és bíróság elé hurcolták. Ez a könyv azonban nem csak örökre megváltoztatja majd olvasójának gondolkodásmódját, de maradandó nyomot hagy a szívében is. A harag és a büszkeség eddig több mint 3 millió példányban fogyott világszerte, a mai napig megtalálható a sikerlistákon, Fallaci pedig mint egy modern kori Kasszandra, igazodási pont lett a túléléséért harcoló Európa híveinek szemében.