Eltűnt falusi világok

Több mint negyedszázada próbálok rájönni arra, mi is az a Társadalomtörténet, és mire egy-egy elgondolást többé-kevésbé megismerek, az addigra "másutt megunt ócskasággá" válik. Jobbnak láttam ezért, ha ezúttal az egykori főszereplőknek adom át a szót: mondják el maguk a saját (társadalom) történetüket. Az etnográfusok által az elmúlt évtizedekben készített, lejegyzett, ám többnyire kéziratban maradt interjúkból válogattam, elrendezésük a néprajzi gyűjtések tematikáját követte (család és reprodukció; munkavégzés; termelés, jövedelem, piac; rétegződés; mobilitás; életmód). Nem kívántam és módomban sem állt ezek "igazságtartalmát" ellenőrizni, ezzel szemben a szövegek utalhatnak a tapasztalat - emlékezet - hagyomány, az emlékezői jelen és a múltbeli horizont összefüggéseire. Mód nyílt továbbá a kulturális és a kommunikatív emlékezeti formák, valamint annak vizsgálatára, valóban létezhet-e a közösséghez kötődő kollektív emlékezet (és identitás), vagy meg kell elégednünk az egyéni emlékezetek sokaságával. Végül az interjúszövegek nyelvi-retorikai elemzése az élmény és a tapasztalat kapcsolatáról, az "érzések struktúrájáról" és talán arról is tájékoztat, hogy adaptálható-e témánkra a (népi) kultúra kutatásának hermeneutikai eljárása, vagyis a nyelvhasználat és az emlékezési módok, mint tágan értelmezett cselekvések jelentései elárulnak-e valamit a falusi világ 20. századi társadalmi és kulturális átalakulásáról.