Sámánművészet

Hoppál Mihály néprajztudós új kötete két nagy részből áll. Az első a sámánt mint művészt, azt a "valódi" sámánt mutatja be, aki gyógyít, rontó szellemet űz, jósol, áldozatot mutat be, és sorra veszi azokat a tárgyakat is, melyeket szertartásai során használ. Ezek a rítusok művészi tevékenységnek is felfoghatók, hiszen a sámán sokoldalú eladóképességéről tesznek tanúbizonyságot. Emellett a rítusok szimbólumokkal gazdagon díszített eszközei szintén művészi értéket képviselnek. A második rész témája a művész mint sámán. Azokról a XX-Xxi. századi alkotókról (és alkotásaikról) szól, akik az őshagyományhoz visszanyúló művészi tevékenységüket - nem droghasználaton alapuló! - megváltozott tudatállapotban, a sámánoknál tapasztalható transzban végzik, és ezt tudatosan vallják is. Jelen mű a számos kiadást megélt, nagysikerű Sámánok - régen és ma kötet új megközelítésű kiegészítője.