Madárhangok

Baranyi Ferenc írja A. Túri Zsuzsa kötete elé:

La mia voce giovanile – az én fiatalkori hangom.

Gigli mondta ezt, amikor egy mesterkurzuson próba­énekelt nála a fiatal Carelli Gábor.

Évekkel ezelőtt a pályakezdő A. Túri Zsuzsa verseit ol­vasva ugyanezt gondoltam magamban.

Ma viszont, új kötetének kéziratát bújván, ezt gondolom (kissé módosítva a világnagy tenorista elhíresült mon­datát): La mia voce femminile. Az én női hangom.

A szerző tónusa, tematikája, törekvése a formai tökély­re, valamint kitárulkozó természetessége teljesen rokon ugyanis az enyémmel.

Nála is az a helyzet, hogy életének minden mozzanata tetten érhető a verseiben. Nem fél leleplezni, „lebuktatni” önmagát, lelke legrejtettebb, legtitkolzugai elől saját sorai húzzák el a függönyt.

Abban is rokon, hogy fütyül az agresszív divatokra, nem a szakmának ír elsősorban, hanem a tiszta, igaz szóra szomjas embereknek.

És ez bizony merészség manapság.