Rózsa Sándor nálunk

Kevés szegletében a világnak tartozik olyan elválaszthatatlanul össze ember és természet, mint a pusztában, ahol a természet rendjébe illeszkedés az egyetlen lehetőség a megmaradásra. Így volt ez a Xix. század második felében, a Szeged környéki, akkor még végtelennek és végtelenségükben öröknek tűnő pusztákon is. Az ősfoglalkozásokat űző, kevés szavú, a Nappal, a Holddal és a csillagokkal beszélő viszonyban élő juhászok, gulyások, csikósok pontosan tudták ezt. Róluk, s e tudásról, csorbíthatatlan igazságaikról, maguk szabta törvényeikről mesélnek a kötet elbeszélései. És szólnak még a pusztai népekből kiszakadt törvényen kívüliekről, a betyárokról is, egy elsüllyedt világ derűjével, békességével és indulataival...