Vihar a csönd előtt

2026-ban az Amerikai Egyesült Államok születésének 250. évfordulóját fogja ünnepelni. Egy olyan államról beszélünk, amelyet bár nem birodalmi szándékkal alapítottak, de azzá vált, s amelyet minden hibája ellenére ma is nagyon sokan tekintenek példának és igazodási pontnak a nemzetközi politikai életben. A fiatal amerikai birodalom – mely a soft powernek sokkal többet köszönhet, mint a fegyvereinek – most formálódik. A történelemben az a nyolc évtized, amely a második világháború óta eltelt, s amelynek köszönhetően a Szovjetunió megszűntét követően az USA hegemón világhatalommá vált, nagyon rövid idő, és természetesen tele van ellentmondásokkal. Ám az amerikai hegemónia nem a fegyverek uralmán, hanem a technológia kultuszán, nem a gazdasági erőn, hanem az angol nyelv globális használatán, nem a nemzetközi politikai befolyáson, hanem a szabadság és ellenállás, a megfontoltság és vakmerőség jellegzetesen amerikai kultuszán nyugszik. Az amerikai létforma ma is vonzó, függetlenül attól, hogy a világ csendőrje sikeresen zárja-e le katonai akcióit, vagy sem. Friedman ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy mindezek a külső és belső viharok megtisztítják a terepet: a ma konfliktusait szükségszerűen egy megnyugvási állapot váltja majd fel, amelyben a jelenleg megkérdőjelezett értékek újra megerősödve segítik majd hozzá a világot és az Egyesült Államokat ahhoz, hogy betölthesse történelmi hivatását.