Vízifűrészek a Kárpát-medencében

Az, hogy hazánk a középkorban, a honfoglalástól a Xvi. századi török hódoltságig jelentős hatalmi tényező, mai szóval élve "nagyhatalom" volt, a történelemről hiteles és alapos ismeretekkel rendelkezők számára nem kérdéses. E virágkor az európai művészetben szinte pontosan egybeesik a romantika és a gótika időszakával, így persze nem csoda, ha Magyarország, vagyis a Kárpát-medence e korszakok építészeti és képzőművészeti emlékeinek hatalmas tárháza. E könyvsorozat célja a magyar Szent Korona felségterületén található ezen kincsek részletes megismertetése. A vízifűrész-malmok (deszkametszők) igen régi, elmés szerkezetek, alapvető technikai megoldásuk az évszázadok folyamán alig változott. E szerkezetek az erdőlésből élő népek jelentős gazdasági erősségei voltak. Vízifűrész-malmokkal állították elő puha, illetve keményfából bányafát, hídgerendár, pallót, sokigényű épületfát, vastagabb és vékonyabb deszkákat, léceket, a hangszerhyártáshoz szükséges falemezt, sőt gyufaszálakat is. a rönköket a fa kitermelésétől a fűrészekig, majd a feldolgozott fűrészárut nemritkán sebes sodrású patakoko úsztatva, vagy lóvontatású szekereken szállították egyrészt a tutajépítő lerakóhelyekig, illetve nagy távolságokra, például a Kárpátokból a Nagyalföld településeibe. A fűrészmalmok - különösen a belhoniak - jó része egy már meglévő, működő lisztelő vízimalom mellé létesült.