Hazatérésem naplója

Örökké élni nem muszáj. "Rancho La Epifania, 1996. április 13. Három nappal ezelőtt, reggelizés közben Susana elmesélte, hogyan is volt az pontosabban, amikor előző nap Mexikóvárosba látogatott. - Ha akarod - mondom erre -, visszamegyünk Európába. Párizs vagy Krakkó, válassz! - Krakkó - felelte gondolkodás nélkül. És ilyen egyszerűen, egy pillanat alatt eldőlt további sorsunk. Főleg az enyém. Mert visszamegyek Krakkóba. Harminchárom évnyi emigráció után - pontosan az életem fele -, ugyanis 1963. április 6-án távoztam Lengyelországból. Az, hogy naplót írjak hazatérésemről, fél órával ezelőtt jutott eszembe, fent a toronyban." A "Hazatérésem naplója" 1996 áprilisa és 1999 augusztusa között készült feljegyzéseket, tárcákat, naplójegyzeteket tartalmaz, egymástól időben és térben távol szerzett tapasztalatokat összegez. Tizenhét írás Mexikóban született, a többi zömmel Krakkóban. Bölcs és humoros látleletet kapunk a mai nem túlságosan vonzó világról - a plázakultúráról, a reklámról, a média mindenhatóságáról, a jobb- és baloldaliságról, a korlátoltságról, az emberi természetről, a színházról, az abszurdról, a kutyákról stb. A kötet számos erénye mellett azért is érdekes, mert ez a zárkózott, mizantróp alkat a hétköznapjairól, a magánéletéről is elárul annyit, hogy nem okoz csalódást a kíváncsi olvasónak.