Napló 3.

Közel negyven év (1938-1977) naplóbejegyzései megmutatják, hogy a 20. század magyar elitje, értelmiségének színe-java is kiszolgálta a hatalmi politikákat - érdekei szerint. "...micsoda gyűlölet, hogy így kellett élnem, annyira természetem ellenére, s hogy azok az eszmék, amikért annyian haltak meg, annyi aljasságra kényszerítik az élőket, oly sok fájdalom és keserű csalódás emléke buzogott fel bennem, elöntött s elsodort láthatatlan áradással, annyi évemet gondoltam végig - s ma - gondoltam - megkapom azt, amiért évekig sóvárogtam, amiért becsületemet, életemet kockáztattam, félretettem tudományos munkámat, mindenféle agitációba berángattam magamat, szolgáltam, szenvedtem, s most itt állok ezzel a pártkönyvvel, kifosztott szívvel, fáradtan, hideg és sivár öntudattal..." Egy magyar politikus és tudós kendőzetlen vallomása a politikai hatalmak kiszolgálásáról, a Rákosi- majd Kádár-korszak pártpolitikusainak egymáshoz való viszonyáról, gyűlölködéseiről és rokonszenveiről. "...mibe is bukik bele Kádár kormánya, a gazdasági helyzetbe, a hozzá nem értő munkatársaiba vagy a közönybe, cinizmusba, ami elöntötte az egész országot?"