Nem éltünk hiába

Ez a munka az 1950-ben Zürichben alapított, rövid ideig Párizsban, majd 1990-ben bekövetkezett megszűnéséig Münchenben kiadott Új Látóhatár - kezdetben Látóhatár - című folyóirat negyvenéves története. Részletes leírás arról, hogyan körvonalazódott ez az orgánum a legjelentősebb nyugati magyar írók és tudósok szellemi hazájaként, hogyan vívott ki magának nemzetközi rangot, hogyan nyerte és tartotta meg azt a - Márai Sándor, Jászi Oszkár, Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, Kovács Imre, Borsody István, Fenyő Miksa, Kerényi Károly, Határ Győző, Hanák Tibor, Csokits János, Sárközi Mátyás nevével fémjelezhető - értelmiségi elitet, amelynek írói tevékenysége az emigráns közgondolkodást hosszú időre meghatározta. A szerző a téma feldolgozásában elsősorban a folyóirat anyagára, a szerzőkkel és a nyugati magyar irodalmi intézményrendszer jelentősebb alakjaival folytatott kiterjedt levelezésére, a folyóiratot érintő különféle dokumentumokra és személyes emlékeire támaszkodott.